Mommyhelp Élet a gyerek után
Élet a gyerek után

Élet a gyerek után

2020 május 27.

Visszacsengenek a fülembe a mai napig egy barátnőm szavai, miután a kislányom, Léna megszületett. „Gratulálok! De ugye nem 3 év múlva találkozunk legközelebb.” Elmosolyodtam, nem tudtam, viccel-e. Nem viccelt.

Léna most 4 éves, és bár nem igaz, hogy azóta egyáltalán nem találkoztam a barátnőmmel, de félelmetesen közel áll hozzá - talán három vagy négy alkalommal láttam őt azóta. Nem ő volt az egyetlen barátnőm, akivel eltávolodtunk egymástól.

Miután szülővé váltam, az addig zsongó társadalmi életem gyakorlatilag a nullához közelített. Ha az embernek gyereke születik, akkor szinte minden megváltozik, beleértve a baráti kapcsolatokat is. Néhány barát eltűnik, mások figyelmen kívül hagynak a programok szervezésénél, mondván úgysem érek rá. És vannak akik nem értik még mivel járnak a friss szülői elfoglaltságok. De persze mi is változunk, más dolgok lesznek fontosak. Az első hónapokban szívesebben töltöttem az időt olyannal, akit nem untatott, ha a gyermekemről mesélek, és nem nézett rám tágra nyílt szemekkel, ha ujjongva meséltem, hogy végre kijött az első foga, ami miatt 3 hónapja, úgy nézek ki mint a mosott….zsebkendő.

Mindemellett vége lett a 7-8 órás egybefüggő éjszakai pihenésnek, ami engem különösen megviselt, amíg hozzá nem szoktam (lehet ehhez hozzászokni??). A párom pedig sokszor bár megértően, de sóvárogva nézett rám, amikor nyugtázta, hogy ma este sem leszünk kettesben, mert amint Léna elaludt, abban a percben zuhantam be én is az ágyunkba hulla fáradtan.

Barátok nélkül

Amit nem vártam, és amivel továbbra is küzdök, az az, hogy milyen kitartó lehet ez az átalakulás. Tavaly nyáron a férjem egy hétvégén felajánlotta, hogy vállalja Lénával az estét és az éjszakát, mehetek kikapcsolódni. Nagyon régen vágytam már egy mozira, de nem akartam egyedül menni, és amikor arra gondoltam, ki csatlakozhatna hozzám, a lehetséges nevek listája megdöbbentően rövid volt. Azoknak, akiket szívesen felhívtam volna, már saját gyerekeik voltak, és ilyen rövid időn belül nem tudták leszervezni a segítséget a gyerekek mellé. Sok olyan barátnőm volt, akit elhanyagoltam, hónapokig, sőt évekig. Persze volt rá okom, de a tény az akkor is tény. Eltávolodtunk egymástól. Hirtelen a csontomig hatoló magányt éreztem. Az érzelmek bonyolult hulláma csapott fel: bűntudat, szomorúság és magány. Egykor büszke voltam rá, hogy milyen sok barátom van, velük volt teljes az életem. Mióta szülővé váltam, valahogy egyszerre érzem magam többnek és kevesebbnek is, mint aki gyermekem születése előtt voltam. Most jöttem rá, hogy mennyit is jelentettek számomra ezek a kapcsolatok. Féltem, hogy ha nem fogom újra éleszteni ezeket a régi barátságokat, vagy nem fogok újakat ápolni, akkor őszintén nyomorultul fogom érezni magam.

Aznap este senkit sem hívtam. Otthon maradtam, és azon gondolkodtam órákon keresztül, hogy hogyan hozhatom vissza az életembe a régi barátaimat vagy lehet-e még ilyen korban új barátságokra szert tenni? Vajon csak én estem bele ebbe a hibába, vagy más anyukákkal is ez történik?

Többféle barátság létezhet

Az évek során arra jöttem rá, hogy miután szülővé válsz, a barátok hirtelen három kategóriába sorolhatóak: azok, akiknek nincsenek gyerekeik, azok, akiknek vannak gyermekeik, és azok, akikkel a gyermeked miatt barátkoztok. Mielőtt anyukává váltam, nem igazán vettem észre ezt a megosztást (és még a harmadik kategóriával sem voltam tisztában). Szerettem volna tartani a kapcsolatot a gyermek nélküli barátaimmal, de most kevesebb időm volt rájuk. Nem tudtam maradni olyan késő estig, mint ők, és nem futotta gyakran a bébiszitter költségére. Ugyanakkor még az is feltűnt egy-egy hívás után, hogy ezeknek a barátoknak kevesebb ideje van számomra. Egyszer egy gyermektelen ismerősöm mesélte még Léna születése előtt, hogy amikor a családos barátaival találkozik, a 20. perc után a beszélgetések rém unalmassá válnak. Jönnek a témák, hogy épp milyen iskolát választanak, milyen foglalkozásra járnak vagy hogy oldják meg a nyári szüneteket és stb.

Persze sok baráttal Léna előtt is csak néhány havonta találkoztam, gyakran spontán egy-egy buliban. Most már nehéz megmondani, mi hiányzik jobban: azok a kapcsolatok vagy az a könnyedség, amellyel együtt megragadtak, vagy az az élet, amelyben valaha éltem, amely lehetővé tette az ilyen könnyed ismerősi, baráti kapcsolatokat.


A korábbi barátságaim úgy születtek, meg mint a legtöbb embernek- fokozatosan, a közös érdeklődés vagy tapasztalat következtében, ezek az újak pedig úgy születtek meg, hogy egy konkrét dolog hozott össze minket: a gyermekünk.

Talán jobb, ha másképp gondolkodunk a barátságról. A barátság nem korlátozódik egyfajta kapcsolatra. Lehet, hogy szülőként nagyon más barátságok vesznek körül, mint a 20-as éveidben. Lehet barátod a főnököd, a nővéred, a gyerek tánctanára – valószínűleg egyik sem biztosítja mindazt, amit egy barátságtól elvársz, de mindegyik biztosítani fog valami olyat, amitől gazdagabb leszel.

Elkezdtem újjáépíteni a kapcsolataimat

Szögezzük le, hogy szeretek anya lenni, imádom, hogy van egy gyönyörű kislányom. De hiányzik az életem azon része is, amelyet hátra hagytam, mert helyette Léna igényei és programjai kerültek előtérbe. Régebben például heti kétszer jártam táncolni, most helyette Lénát viszem a saját táncóráira.

Amikor úgy találkoztam a legjobb barátnőmmel, hogy Léna is velünk volt, mindig róla beszéltünk, lehetetlen volt másra figyelni, mint rá. Annyira örültem, hogy közel állnak egymáshoz, de önző módon hiányoztak azok a baráti, bizalmas beszélgetések, a lányos programok, amit korábban kettesben megéltünk. Megértem, hogy ráfigyel mindenki: Léna a legérdekesebb ember, akit jelenleg ismerek. Sok olyan pillanat van, amikor a barátokkal vagyok, és azokról a dolgokról beszélgetünk, amelyen a legtöbben a 30–40-es éveikben aggódnak (párkapcsolati kérdések, munkahelyi bizonytalanság, fogyókúra), és azon veszem észre magam, hogy inkább otthon lennék az örömteli, csillogó szemű kislányommal, aki először tapasztal meg mindent a világban.

A barátságokat gyakran félretesszük, ha olyan fontos események történnek, mint például a szülővé válás. Éppen ezért a baráti kapcsolatoknak karbantartásra van szüksége. Így hát a tavaly nyári magányos estém óta megpróbáltam más szemmel nézni a világra, feléleszteni a régi kapcsolatokat és új ismeretségekre szert tenni. 

Nyitottam a környéken élő anyukák felé, lehetséges új barátként kezeltem őket. Megpróbáltam olyan dolgokról is beszélni velük, amely nem csak a gyerekeinkről szól, nem kizárólag szülőként tekinteni rájuk. Több családdal megismerkedve a gyerekek is új pajtásokra találtak. Felemelőek azok a délutánok, amikor az új barátnőimmel együtt kávézunk, miközben a gyerekek jól szórakoznak együtt a másik szobában. Az pedig maga a csoda, hogy olyan barátokra is találtunk a környéken, akik egy-egy estét szívesen vigyáznak Lénára, hogy apával közös programot szervezhessünk. Így végre nem kell egyedül moziba mennem. :D

 

Hamarosan Léna elég idős lesz ahhoz, hogy egyre kevesebb igénye legyen rám, bármennyire is lenyűgöző velem lenni.  A kedvenc sértése már most is, hogy: "Nem vagy a barátom." Hetente legalább néhányszor elmondja ezt, ha dühös rám.

Csak annyira fognak hiányozni ezek a korai évek Lénával, mint a régi barátaim. De talán addigra az új barátaim lesznek régi barátaim.

 

Ha szeretnél a környékeden élő kisgyermekes családokkal ismerledni, regisztrálj ingyen! 

https://www.mommyhelp.hu/csaladoknak

Kövess minket facebookon az aktuális tartalmakért!

www.facebook.com/www.mommyhelp.hu

 

 

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.
Szabályzat